Vampire Diaries novella (Stef és saját szereplős)

A hold talán szégyenében bujdosott s ezért vonta maga elé szürke palástját, a felhőket. Szégyellette volna, hogy az éjszaka vadjai közé tartozom? Az erdő minden egyes lélegzetvételét hallottam, ahogy ott álltam a sötétben, míg a földből pára tört föl a légbe – akár a rengeteg alvó sóhajai… Éheztem, de nem mozdultam. Hagytam, hogy a felemésztő vágy, ami egyben vezeklés emberi múltamért végigmarja, bensőmet. Egyenesen elfogyasszon úgy, ahogyan megérdemlem. A vér lüktetése, a szív pulzáló verdesése, amint a számomra nélkülözhetetlen nedű áramlik az erekben… Kiolthatatlan vérengzés az emberi öntudat összeférhetetlensége az akarattal. Megállíthatatlan ösztönző kérlelés a fejben és elfojtva önmagamat, azt, aki régen voltam… emberként.
A hold már magasan járt és még mindig nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Barna fürtjei hol rövidebbek helyenként hosszabbak voltak és a rövid tincsek a szeménél mindig belehullottak az arcába. Sokszor pótcselekvés céljából odanyúlt, hogy kisimítsa, de egy alkalommal egyszerre nyúltunk a rakoncátlan hajszálért és összeértek az ujjaink. Megrebbent a szemhéja és pirulva elfordította az arcát. Jómagam is elkaptam a kezemet és csalódottan a pad széléhez lapultam. Miss. Madwick kisasszony finom úri hölgy volt és most először „beszéltem” vele, de gyakorta leskelődtem utána az ablakból, amikor arra lovagolt pej hátasán. Szégyenlős leányzó volt, de ismert társaságban nagyon szórakozató. Közvetlen, bájos és kedves bár faragatlan humoráért sokszor megszólták, de szabadszellemű lányként nem érdekelte a róla alkotott kritikák és szemléletek. Egy hentes édesapa és egy eladó anyuka mellett volt ideje magára, de nem igazán foglalkozott saját maga szépítésére. Nem érdekelték az effajta kellékek. Nem mintha szépségén akár egy kis csorba is akadt volna… A szeme tejcsokoládé színű volt, míg szög egyenes haja egy árnyalatnyival barnább.
Zsebkendőjét illedelmesen maga elé emelte majd bal kezével felfogta a szoknyáját, felállt a padról - amin eddig ücsörögtünk – s kerti sétára invitált. Alig bírtam leplezni meglepettségemet, de természetesen elfogadtam.
- Mr. Salvatore megtenné, hogy elkísér?- puha, kecses kezét az enyémért nyújtotta s én fiatal, ütődött kamaszként követtem. Meggondolatlanul pattantam kéretlen vágyaira szemtelenül vizslattam gyönyörűségét bár úgy tűnt, hogy ő ezt nem bánja.
- Természetesen Miss. Madwick – megfogtam kicsiny kezet ő pedig összekulcsolta az ujjainkat.
- Hívjon, kérem csak Nettynek. - barna szemei érdeklődve csillogtak, ahogy figyelmesen végimért. Soha nem mutattam nő iránt érdeklődést, mostanáig. Ez a hölgy úgy varázsolt el, hogy észre sem vettem és úgy tekert az ujjai köré mintha szakmabeli volna férfiakat elszédíteni… nem mintha ilyesmit feltételeznék róla.
- Igen, kisasszony – bólintottam, de nem tartottam be.
- Látom, nehezére esik a közvetlenebb megszólítás – kacagott majd kibontakozott a kézfogásból és beszaladt a fák közé. Nevetgélve követtem a sűrűbe kábult boldogsággal a gyomromban. Az ismeretlen lepkék a hasamban izgatottan verdestek, ahogy Nettyt keresgéltem. Végül megláttam a szoknyája fehér szegélyét egy fa mögött, de háttal állt nekem. A háta mögé lopakodtam majd a karjaimat a derekára fontam. Megugrott a karomban és felém fordult. Ziláltan lélegzett és akarva-akaratlan átvettem a lihegését. Elcsábított. Szemeiben megolvadt a csokoládé és most fényesen csillogott az esti homályban, ahogy a kerekded hold a fák fölé kúszott bevilágítva esti találkánk helyszínét.
- Stefan…- suttogta. – Ha tudnám, hogy maga is úgy érez, ahogyan én…- lesütötte a szemét így most sűrű szempillái eltakarták a szempárját.
- Ön... Ön hogy érez? – akár egy bizonytalan gyermek, aki nem mer hinni a valóságban, a szavak tényleges valóját, pedig az ott van az orra előtt.
- Úgy hiszem…- nyelt egyet. – hogy erős érzelmet –pihegett. A keble folytonosan emelkedett fel s le gyorsan, mintha a futásunk még mindig tartana. Ajka észrevétlenül közeledett az enyémekhez. Én viszont meg sem bírtam mozdulni. Mintha ez a gyöngéd teremtés érettebb lenne, mint hittem. Olyasmire vágyott, amit nem adhattam meg neki. Éreztem, hogy az ajkaim reszketnek, de karjaim önkéntelenül cselekednek. Mindkét tenyeremet a fának támasztottam - Netty feje mellé, de nem hajoltam közelebb. Az túltolakodó, magatartásnak bizonyult volna. Netty megnyugtatóan suttogott és ujjait az ajkamra simította, hogy csillapítsa a remegést. – Stefan nem akarok olyasmit rád erőltetni, amit nem szeretnél – csalódottnak látszott, de vallomása heves vággyal söpört végig rajtam.
- Meg… Megcsókolhatom?- akadoztam.
- Bárcsak megtenné – huncutul elmosolyodott és kínálkozó ajkait közel dugta ezzel is ösztönözve rá.
Óvatosan hajoltam közelebb a lányhoz még mindig remegve, de egy fokkal határozottabban. Vággyal terhesen szakképzetlen számat alsó ajkára csúsztattam, de csak a fejemet hajtottam közelebb a testem mozdulatlan maradt de Netty karjaival magához húzott oly lágyan mintha én lennék oly törékeny, mint ő. Egy sebzett, átázott szárnyú pillangó kinek lejött a szárnyáról a por ezzel megfosztva a szárnyalástól. Nem akartam megfogni csak… megérinteni. Nem akartam bezárni… csak érezni. Vászonkabátomon átfújt a páradús esti szellő belekapva a zsebeimbe szárítva az izzadtságot felhevült testemről. A lány gyengéd volt mintha tudta volna mennyire félek. Mintha kezdő lennék az ilyesmiben, pedig... az voltam. Kiskamasz a nagyvilágban, aki a bátyjától vett nőleckéket. Netty simogatni kezdte a tarkómat és rögtön elgyengültem. Ez az jelenti, hogy tartozom valakihez? Aki szeret és nem hagy el? Őszintén szólva nem ismertem Nettyt de reméltem, hogy oly értékes és gyönyörű, mint amilyen kívülről.

Sziasztok!
Új külső, új dolgok, egyszóval teljes átalakulás veszi kezdetét.
Mostantól nem csak az írásaimmal találkozhattok itt, hanem a kézműves tevékenykedéseim eredményeivel is. Ami még ennél is jobb, hogy a kreatívos cuccokat, meg is lehet vásárolni tőlem! Továbbá könyvajánlókat is felrakok mivel annyit olvasok, mint a nyűg.
Na, akkor vágjunk bele!
Betty