Néha úgy érzem, hogy a percek leperegnek előttem úgy, hogy át sem éltem őket. Elvesztegetett pillanatok törtrészei. A pillanat, amikor érzed, hogy elvérzel. Kés forog a kebledben. Véres haláljáték áldozataként állsz a semmi közepén és nem is akarsz elmenekülni. Véres végtagokkal, nyöszörögve húzod be magad az árnyékba. A nap tüzes kíváncsisággal követi minden mozdulatodat. Kicsalja az izadságcseppeket a bőrödből majd lassan lenyugszik szünetet hagyva számodra. Ajkad száraz, érzéstelen. Halálos vigyor terül szét az arcodon. Elégtétellel tölt el a tudat, hogy a nap másnap már nem fog itt találni. Te még nála is magasra igyekszel…
Lehet nincs semmi értelme talán csak az én zavaros lelkem egy jajkiáltása.
Ez nagyon szép...
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés