2. fejezet: Egy másik élet
Ahogy megfogta a kezem, pörögni kezdtem velem a világ. A hányinger kerülgetett, de tartottam magam és reménykedtem, hogy Polly teljesen épeszű. Bár, amit mondott nem erről árulkodott.
Örvényszerű légtérbe kerültünk s azt éreztem, hogy a karjaim a testemhez paszirozódnak. Majd a pillanat leforgása múltán, megérkeztünk. Még nem tudtam, hogy hol van az az itt, de az már bebizonyosodott, hogy Polly nem vert át. Megszállott tekintettel lesett felém és elismerő reakciómra várt, de én nem mondtam semmit. Ámulatba ejtett a táj szépsége: dércsípte éjszaka volt s egy ormótlan nagy kastély előtt álltunk.
- Ugye tudod, hogy az embereknek több életük is van? – kérdezte kacéran, bízva abban, hogy most okosabbnak tűnhet nálam.
- Igen – mondtam halkan, le nem véve a tekintetemet a kastély vízköpőinek groteszk alakjáról. - Mi ez a hely?
- Szóval, - csücsörített tökéletes ajkaival – ez a te egyik életed – mutatott körbe.
- Hogy mi? Valami bárói családban éltem?
- Úgy is mondhatjuk – kacagott fel. – Az apád az egyik leggazdagabb főnemes az országban és mellesleg grófi címet visel. Ebben az életedben Sarah Van Mcmarque –nek hívnak – informált.
- Egyáltalán hol vagyunk most?
- Franciaország, körülbelül a 13. század tájékán.
- 13. század?
- Jaj, lépj már túl rajta! – legyintett, mintha ez semmiség volna. – Sokkal sorsszerűbb, hogy az a fiú, akivel a bálon megismerkedtél – megállt, hogy hatásszünetet tarthasson – számos életed mindegyikében jelen volt. Itt Adameusnak hívják – vigyorgott csibészesen.
- Adam – ízlelgettem és összeszorult a gyomrom, ha felidéztem az arcát. – Honnan tudsz te ennyi mindent?
- Drágám, te is ennyi mindent tudtál csak kicsit eltévedtél – fogalmazott burkoltan. – Megbíztak a figyeléseddel, amíg jónak nem látom, hogy újra belépj a Rendbe.
- Miért? Mi történt velem? Mi ez a Rend?- annyi információt zúdított rám, hogy egyszerre túl soknak tűnt. Töménynek és felfoghatatlannak egy ilyen hétköznapi lánynak, aki örül, ha túléli, az iskolanapokat, nemhogy szektaklubba járjon Vasárnaponként.
- Nyugi – csitított. – lesz időd a kérdésekre, de a Tanács szerint idővel visszatérnek az emlékeid. – Tanács. Egy újabb rejtély.
- Nem lehetne, hogy egy mondatodba ne sűríts nyolc információt? – jajgattam.
- Lehetne, de akkor meg az lenne a baj, hogy lassú vagyok. – türelmetlenül, órátlan csuklójára lesett. – Jaj, már ennyi az idő?! Mennem kell! – hosszú, kék selyemruhájában elindult a fekete macskaköves utcán, otthagyva a kastély előtt.
- Hova mész? – kiáltottam utána jajveszékelve. - Nem hagyhatsz itt! Konkrétan nem mondtál semmit. – utána rohantam, felfogva a szoknyám alját, hogy könnyebben utána siethessek.
Unottan hátranézett. Búzavirágszínű szemeiben nemtörődömség tükröződött.
- Alapvető információk: Sarahnak hívnak. Cselédek és szolgálók vesznek körül, ezért nem magadnak kell kimosnod a büdös zoknikat, azaz harisnyákat. Próbáld visszafogni a fiús viselkedésedet. Ebben a korban nincs nadrághordás a nők részéről. – azzal hátat fordított, hogy ellibbenhessen. Utánakaptam.
- Kösz a töriórát Polly, de nem korbemutatást kértem – mosolyogtam negédesen. – Mi a fene az a Rend? Ki vagyok én? Párhuzamos világok és időutazás? Adam és rokonlelkek? Mi ez az egész és miért pont én? Ezt még egy élénkfantáziájú plüssmedve se venné be! – fakadtam ki. Csilingelően felnevetett.
- Már hiányoztál! Nehéz volt a színlelés. – barátságosan a vállamra tette a kezét. – Suse, most nem mondhatok többet. Jelentenem kell a Rendnek a visszatérésed. Addig élvezd, ezt az életed. Apropó, vigyázz a még nem látott szeretőiddel! Ebben az időben tilos volt a házasságon kívüli sex, ezért a fiatal kisasszonyok gyakran hágták át a szabályokat. Majd jelenkezem és igyekszem válaszolni a kérdéseidre. – kecsesen pukedlizett – Kisasszony – azzal vigyorogva köddé vált. Mielőtt újabb kérdéseket zúdíthattam volna rá, füstté lett, de ezzel csak újabb kérdéseket vetett fel bennem.
Szitkozódva indultam vissza a kastélyhoz, átkozva a hiszékenységemet. Mégha ez a hely valós is, Polly biztos összekevert valakivel. Elvesztettem volna az emlékeimet és ezért hiszem, hogy egy társadalmi ranglétrán alulmaradt, 17 éves, barna hajú, stréber vagyok?
Bizonyára.
Túl nehéz volt ezeket a dolgokat feldolgozni főleg, úgy, hogy magyarán semmit nem tudok róluk. Úgy éreztem sokkal könnyebben el tudnám hinni és viselni ezeket, hogyha Adam tényleg itt lenne velem. Hogy feleljek meg egy grófi családnak mikor azt sem tudom, hogy valójában ki vagyok?
Ekkor csapott csak arcon, amit Polly mondott közvetlenül az indulása előtt 5mpel. Volt szeretők? Hisz én még nem is csókolóztam! Az idegesítő gombóc újra ott volt a hasamban, akármikor halálra idegeskedtem magam valamin. Hogy volt képes Polly pont ebbe az életembe hozni, ahol egy becstelen leányzó voltam? Vajon milyen más egyéb elfoglaltságom lehet ezen kívül? Azt hiszem jobb nem gondolni erre.
Suse, ezt most túl kell élned és eljátszanod, hogy teljesen ugyanolyan vagy, mint Sarah Van Mcmarque, addig amíg Polly vissza nem tér. Aztán fantasztikus manipulációs képességeiddel ráveszed, hogy vigyen haza és felejtse el, hogy valaha is ismert téged. Igen, ez lesz a megoldás. Tennem kell valamit, de ez csak akkor lehetséges, ha, egyáltalán visszajön. Megígérte.
Remegve az oroszlánfej kopogtatóhoz nyúltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése